A plébániai családtábor több mindenben különbözik más nyári elfoglaltságoktól – és szerény véleményem szerint, mindenben előnyére. Igaz, hogy nem vagyunk vadidegen emberekkel összezárva; cserébe azonban játék, szórakozás, bográcsozás közben is láthatjuk azokat a szomszédainkat, akikkel máskor csak robot meg rohanás közben találkozunk. Igaz, hogy nem Ibizán vagy Mallorcán sétálgatunk idegenvezetéssel – hanem tőlünk másfél óra autóútra levő kis paradicsomkerteket fedezünk föl a saját hazánkban. Tán nem világhírű zarándokhelyen, tolmácsolással, hanem itthon, magunk közt találkozunk a mi Urunkkal egy dohos, ősi, gyönyörű kis templomocskában… és így tovább.
Július 9–13. között, négy napos plébániai családtábort tartottunk az idén Fedémesen, ebben a Mátra és Bükk közötti völgyben fekvő festői falucskában. A faluszéli dombok a siklóernyő-sport ideális gyakorlóterepét adják, így az egész helység a vendéglátásra rendezkedett be; a galgamácsai csapat azonban kibérelte a legnagyobb apartmanházat, így együtt laktunk, nem is beszélve a négy napba épp csak hogy beférő programokról.
Háromévestől hatvanévesig, három emberöltő zsibongott éjjel-nappal a templomtól pár lépésre levő udvaron, a helybéliek kedves érdeklődése közepette. Önellátásra rendezkedtünk be, de a szállással szemben lévő vegyesbolt minden váratlan hiányunkat pótolni tudta, a térerő hiányán kívül… Így legalább pihenhettek a mobiltelefonok is a kisebb-nagyobb kamaszok zsebében.
Minden nap volt lehetőség lelki töltekezésre „is”. A reggeli és esti közös zsolozsmák mellett, a másutt lakó plébános atya engedélyével, „használhattuk” a műemlék, Szent Istvánnak titulált templomot, amelynek szentségházát sikerült is a monstranciában levő nagy Oltáriszentségig „kifosztanunk”. De a dombtetőn, egy siklóernyő-bemutató is adhat alkalmat arra, hogy megtudjuk: az ember mindaddig nem tudott megtanulni repülni, amíg fel nem ismerte azokat a fizikai törvényeket, melyek szerint nem lentről kell felugrálni, hanem a fönt levő emelő erőbe belekapaszkodni…
Az extrémsport a maga két bemutató felszállásával persze csak érdekes ízelítő volt a többségnek a mindenki számára gyakorolható szórakozások között, mint például a strandolás a nyolc kilométerre levő bükkszéki termálfürdőben (a Salvus Víz forrásánál). Vagy a tavaly tanult, rendkívül szórakoztató csapatjáték, a Kubb gyakorlása – amelynek ezentúl a plébániaudvar is helyet, pályát ad majd. De igazi csemegék is akadtak, így például a golf; az éjszakai tollaslabda – kínai testvéreinknek hála, világító labdával…; a foci minden lehetséges formája, futás a falu egyetlen utcáján stb. S mindez pár jelentéktelen karcolás árán.
A kosztra senki nem panaszkodott; magunknak főztünk könnyű, nyári, gyerekek által is kedvelt ételeket (palóclevestől a kalácsos pudingig…), s lestük el egymástól a recepteket. Itt köszönjük meg az otthon maradt családok bőséges támogatását a nyersanyagok terén!
A még (bármily hihetetlen) megmaradó időt pedig egymással töltöttük; hol korosztályonként (köszönet Papp Tibornak az ifjúság terelgetéséért), hol együtt. Ünnepeltünk születésnapot analóg és digitális tortával, néztünk házimozit, szurkoltunk, főztünk, játszottunk. Együtt voltunk.
Summa summarum… de még az előtt: többen is lehettünk volna. Igen: sokan ígérték holtbiztosra, hogy jönnek, s tűntek el az utolsó pillanatban. Mondhatnám: ezt már megszoktam – de nem mondom. Ehelyett megerősítem a meghívást jövőre és az örök életre, nekik is. És akkor most:
Summa summarum: nagyon jó volt. Akik megjártuk, már most tervezzük a téli szánkótábort Fedémesen vagy másutt, és a jövő nyári újabb együttlétet; ott, vagy másutt. Mert én nem hiszek a szervezés kínlódásai között hallott pikírt megállapításnak, miszerint „ez a falu még nem nőtt fel az ilyen közösségi formákhoz.” De igen, felnőtt. Csak – még – sokan hagyják lebeszélni magukat ennek a felelős tudásáról.
Viszont akik ott voltak, azok többé nem maradnak el. És mindegyiknek van olyan szomszédja, kollégája, barátja, aki jobban hisz majd neki, mint annak, aki ott se volt…
És legeslegvégül a jel, amelyet a tábor előzetes megnézése után fotóztunk hazafelé a Mátrában.
A szervezők nevében: M. B.
Fotó: Mindenki
További képek itt
