(Szent Joakim és Anna ünnepére)
— Nem segített az, hogy elbujdokoltam…
— Nekem sem az, hogy sikáltam naphosszat;
ragyogjon házam, fedje el a rosszat!
… a sivatagban is csak rád gondoltam.
— Én meg terád. Miért hagytál el engem?
— Ostoba voltam, magtalan vénember,
aki az utcán végig menni sem mer…
— Hát nem volt elég neked a szerelmem,
mondd, Joakim? Ha az az angyal nem jő…
— Ott bujdokolnék most is a pusztában,
s nem csókolnálak, Anna, szép szerelmem –
nevessetek csak! Már készül egy új bölcső…
— Nevessenek csak. Én téged kívánlak!
S Megváltónk anyját hordom majd méhemben…
